Tegnap épp itthonról dolgoztam, benne voltam egy megbeszélésben, amikor csengett a telefon. Luca lányom hívott, hogy menjek el érte az 500 m-re lévő iskolába, mert fáj a háta és a lába. Mondtam neki, hogy épp egy megbeszélésben vagyok, nem tudok elmenni érte.
10 perccel később befejeztem a megbeszélést, majd egy másik munkába merültem el, amikor ismét csengett a telefon. A kisebbik lányom volt, hogy elesett az iskolában, fáj a térde, és menjek el értük kocsival. Ekkor félbehagytam, amit épp csináltam, kocsiba ültem és elmentem értük.
Amikor azt láttam, hogy mindketten úgy jönnek az autó felé, mint akinek kutya baja, nagyon dühös lettem, de még ekkor ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget.
Hazajöttünk, megebédeltek, majd beszélgetni kezdtünk, aminek nagyon megörültem. Valljuk be őszintén, hogy kis kamaszok esetében kiváltságnak számít, ha arról kezdenek el mesélni, hogy mi történt az iskolában.
Még csak néhány perce beszélgettünk, amikor ismét csengett a telefon. A párom volt, aki 2 órával korábban végzett a munkájával, és jelezte, hogy 10 perc múlva itthon van, és nagyon éhes, mert nem volt lehetősége ebédelni. Ekkor félbe kellett hagynunk ezt a beszélgetést a gyerekekkel, amire sajnos nagyon ritkán nyílik lehetőségem, mert általában ugye semmi nem történik az iskolában.
Tehát 1 órán belül másodszor is félbeszakítottam, amit elkezdtem, és nem tudtam befejezni. Természetesen nem a páromra voltam mérges, hanem a helyzetre…..és itt már a fizikai érzések is bekapcsoltak.
Amikor belépett az ajtón megjelent a fájdalom a testemben, ami az alhasi tájékon szépen lassan egyre erősebb lett. Elmentem gyalog vásárolni, de már alig bírtam hazajönni. Lefeküdtem egy órára, kezeltem magam, ezzel kicsit enyhült a fájdalom, de nem múlt el.
Este mikor lefeküdtek a lányok, beszélgetni kezdtünk a párommal, hogy mi is történt valójában. Elmondtam neki, hogy nekem nagyon rossz érzés, hogy elkezdek valamit és valamilyen külső ok miatt félbe kell szakítanom, nem tudom befejezni. Nem rájuk haragszom, hanem azt érzem, hogy ennek a heves reakciónak valami régebbi seb az oka. Ez a szituáció, csak felhozta azt a korábbi érzést. Elmondtam neki, hogy olyan érzésem volt, mintha össze-vissza rángatnának, és nem csinálhatom azt, amit valójában szeretnék.
Beszélgettünk erről egy kicsit, majd elkezdtem belemerülni az érzésbe. Theta állapotban megkerestem, hogy mikor éreztem ezt először…..néhány pillanat múlva beugrott a Luca lányom születése.
Luca a kiírt időponthoz képest 2 héttel később érkezett, így eleve felfokozott állapotból indultunk. Több, mint 10 órát vajúdtam, de Luca nem tudott megszületni. Ekkor az orvosom úgy döntött, hogy császármetszés lesz, és végül így módon tudott megszületni a kislányom.
Elkezdődött a szülés természetes úton, de nem tudtam befejezni. Később eszembe jutott, hogy a köldökzsinór is szerepet játszott ebben, és innen volt az érzés, hogy rángatnak össze-vissza. Mikor megszületett ez a felismerés, eleredtek a könnyeim.
Dolgoztam már többször ezen a témán, de még ebből a szemszögből soha nem merült fel a probléma. Még théta állapotban kértem ennek a sebnek a gyógyítását, és az alhasi fájdalom lassan enyhülni kezdett. Ez volt az első alkalom, hogy a magam esetében ilyen gyorsan összeraktam a képet, és megérkezett a megoldás.
Nagyon hálás vagyok, hogy olyan eszköz van a kezemben, amivel a lelki megakadások ilyen gyorsan és könnyedén megoldhatók, ha odafigyelünk a jelekre.
